A kutyáknak és macskáknak is, hasonlóan más élőlényekhez számos élősködő (parazita) faja van, ezek egy része, pl. a bolhák, kullancsok (külső élősködők, más néven ektoparaziták) az állatok bőrén, szőrzetén szabad szemmel is esetenként jól láthatók. Ezek elleni védekezés az utóbbi években már nemcsak a kutya- és macskatenyésztőknek természetes, hanem egyre gyakrabban az "egyszerű" kutyatartóknak is.

Léteznek olyan élősködők is, amelyek a kutya és a macska belső szerveiben, szöveteiben élnek (endoparaziták). Többnyire a fertőzöttség nem jár együtt látványos tünetekkel. A belső élősködők közül több faj kedvenceink emésztőcsatornájában éri el teljes kifejlettségét és így ezeknek az ivari termékei (petéi, lárvái, oocystái) a béltartalomba kerülnek, majd az állatok ürülékével (bélsárral) a környezetbe juthatnak. Sajnos vagy talán szerencsére, ezek a képletek csak mikroszkóppal láthatók, egyes fajoktól függően gyakran több ezres nagyságrendben ürülhetnek a fertőzött állatok bélsarával. A talajra jutott paraziták kint folytatják fejlődésüket és újabb állatok fertőződésére nyújthatnak lehetőséget. Több faj az emberre is veszélyes lehet, azaz zoonózist okozhat.

Ahhoz, hogy a megfelelő kezelés, akár megelőzési vagy gyógyítási célból megtörténjen, ismerni kellene az adott állatok fertőzöttségét. E célból tanácsos lenne legalább évente egyszer az állatok bélsarának parazitológiai laboratóriumi vizsgálattal való ellenőrzése is. A bélsárvizsgálat hozzásegíthet a célzott kezelés elvégzéséhez, vagy akár egy-egy állat vagy állatcsoport "látszólag ok nélküli" makacs hasmenése, nem megfelelő fejlődése hátterének a tisztázásához.

A macska orsóférgessége bizonyos szempontból más, mint ami a kutyáknál tapasztalható. Ennek elsősorban az oka az, hogy a kölyökmacskáknál a Toxocara mystaxszal való fertőződés elsődlegesen szopás révén (galaktogen) történik. A macskakölykök már idősebbek, amikor a férgek kifejlődnek a vékonybélben (adult féreg a születés után legkorábban a 3. héttől, peteürítés kb. 47-56. naptól), így a kutyáknál leírt súlyos tünetek csak ritkán fordulnak elő, valamint a macskák a Toxocara-fertőzöttséget aránylag jól tűrik (reziliencia).

Jellemző a kissé lelógó, feszes has, durva szőrzet. A gyakori hasmenéshez társulhat folyadékveszteség, súlyosabb fertőzöttségnél előfordulhat remegés, bizonytalan mozgás. A tejjel (idősebb macskákban a vivőgazda pl. rágcsáló elfogyasztásával) felvett lárvák a gyomor nyálkahártyájában való vándorlás után a lumenbe visszatérve a vékonybélben válnak ivarérett féreggé.

A környezetből felvett fertőzőképes petékből kikelő lárvák a felnőtt macskák esetében is folytatnak vándorlást a szövetekben. A kutya Toxocara-férgével ellentétben, a petével való fertőződés után a kikelt lárva útja, azaz a máj -> tüdő -> légcső -> bélcső irányába sokkal gyakoribb idősebb macskákban, mint a kölykökben. Nagyon fontos eltérés még, hogy a macska Toxocara-fajának a lárvái a szoptatás (laktáció) egész ideje alatt ürülhetnek a tejjel. A szoptató macskák a kölykeik nyalogatásával (szőrzetre tapadt fertőzőképes petékkel), illetve azok friss bélsarának (negyedik-ötödik stádiumú lárvákkal) elfogyasztásával is fertőződhetnek és így az anyamacskák, a szukákhoz hasonlóan peteürítőkké válhatnak. A macska Toxocara-faja is fertőzheti az embert.

A kutyák és a macskák ürülékével kijutó bizonyos parazita fejlődési alakok egy része veszélyes lehet az emberre is. Ezek közül a gyakoribb orsóféregfajok közül a Toxocara-fajok szájon át bejutó fertőzőképes petéiből a az ember vékonybélben kikelnek a lárvák, és ugyanúgy vándorolnak, mint az idősebb kutyákban.

Leginkább a gyerekek vannak kitéve a fertőződés veszélyének, hiszen a kutyával érintkezve kevésbé ügyelnek a személyi higiéniára. Továbbá az 1-6 éves korú gyermekek 10-30 %-ánál tapasztalható a nem élelmiszerként szolgáló anyagok időnkénti szájbavétele, ill. elfogyasztása pl. föld-, homok-(játszótéri homokozók!!), fű-evés. Az előzőleg említett vándorlás (larva migrans visceralis) során a lárvák a vérárammal különféle szervekbe jutnak. A lárváknak nagy az affinitásuk az idegszövethez, ezért ezeknek nagy hányada juthat az agyvelőbe, de esetenként a szembe is. Súlyos tüneteket okozhatnak, elsősorban nagyobb mennyiségű fertőzőképes peték felvétele után.

A macskák által terjesztett paraziták közül talán a legismertebb vagy másképpen a "leghírhettebb", egy nagyon pici (kb. 10x12 ľm) egysejtű, a toxoplasmosist okozó Toxoplasma gondii. Számos jogos félelem és téves információ van a köztudatban ezzel, a szintén zoonózist okozó parazitával kapcsolatban.
A fejlődése igen bonyolult, továbbá a macska és az ember fertőződése is több módon lehetséges. Az ember és az állatok toxoplasmás fertőzöttsége, főleg a szerológiai felmérések adatai alapján, nagyon gyakorinak mondható. A klinikai tünetekben megnyilvánuló fertőzöttség azonban ritkábban fordul elő.

A macska (végleges és köztigazda egyúttal) fertőződése a bélsárral a környezetbe ürülő oocystával és cystát tartalmazó nyers hússal (gyakran az egér, mint köztigazda elfogyasztásával) történhet. /Végleges gazdában teljes kifejlettségét éri el a parazita/. A macskák életükben rendszerint csak egyszer fertőződnek (80 %-uk immúnissá válik az újrafertőződéssel szemben), az oocysták ürítése csak 1-2 hétig tart, de egy macska naponta akár 10 millió oocystát is a környezetbe juttathat a bélsarával és ezek ott hosszú ideig megtarthatják fertőzőképességüket. Ha a macska egyidejűleg más parazitával (pl. Isospora felis-szel) is fertőzött, vagy egyéb betegségben (pl. macskaleukózis) szenved vagy kortikoszteroidot kap, újabb fertőződés nélkül is folytatódhat az oocystaürítés.
A toxoplasmák a melegvérű szervezetek maggal bíró, majdnem minden sejtjében szaporodhatnak, és a szövetek gyulladásos-elhalásos elváltozását okozhatják. A macskák esetében ritkán jelentkeznek tünetek (pl.: láz, dyspnoe, icterus, uveitis, retinochorioditis, izmok hyperaesthesiája, és a központi idegrendszer bántalmazottsága), illetve halálos (fatális) kimenetelű betegség.

A klinikus állatorvos gyakran kerül abba a helyzetbe, hogy a macskatartót, aki esetleg terhes kismama, megfelelően tájékoztatnia kell arról, hogy veszélyt jelent-e állatának a tartása az anyára, illetve magzatára.
Az ember fertőződésére több lehetőség van: cystákat tartalmazó nyers hússal (konyhai előkészítése során, pl.: "fasírt", tatár beefsteak készítése közbeni kóstolgatás stb), valamint az oocystával szennyezett talajjal (kerti munka, mosatlan zöldség és gyümölcs elfogyasztása), és esetleg nem ápolt szőrzetű (szőrre tapadt oocysták) macska simogatása révén.

Ha az állat gazdája betartja a higiénikus állattartás szabályait és az állatát megfelelően ápolja, akkor a fertőzési kockázat minimálisra csökken. Fontos ügyelni arra, hogy a macska nyers hússal való etetését is kerüljék. Továbbá ilyen helyzetben indokolt lehet (főként, ha fiatal a macska) a bélsárvizsgálat elvégzése azért, hogy megállapítsuk nincs-e Toxoplasma-oocysta ürítés, valamint egyéb parazitás (pl.: Toxocara) fertőzöttség. Hazánkban van már lehetőség macskák esetében szerológiai vizsgálat elvégzésére is, azonban erre akkor van szükség, ha a tünetek alapján gyanú van arra, hogy az állat betegségének hátterében toxoplasmosis lehet.

A kutyák és a macskák különféle belső élősködői elleni kezelésre vannak megfelelő hatóanyagokat tartalmazó állatgyógyszerek (antiparazitikumok), amelyek rendszeres alkalmazásával nemcsak a fertőzöttségét csökkenthetjük, hanem ez lehetőséget teremthet az ember fertőződésének a megelőzésére. Természetesen ezek, az állatok részére adható készítmények nem alkalmasak a fertőződött ember kezelésére. Sajnos az említett fajok fejlődési alakjaival fertőződött emberek kezelése rendkívül nehéz, gyakran kilátástalan. Ennek az is az oka, hogy az emberben ezek a férgek, egysejtűek elsősorban a különféle szövetekben tartózkodnak, vándorolnak, így a gyógyszerek nehezen érik el ezeket a fejlődési alakokat.

A hangsúly az állatok rendszeres kezelésén van!!

Az adott parazita ellen a megfelelő szer kiválasztása, ill. ajánlása, valamint a szakszerű alkalmazáshoz a tanácsadás az állatorvos feladata, de a megfelelő eredmény eléréséhez az állattartó aktív és megbízható együttműködésére van szükség, hiszen gyakran az állat otthoni környezetében történik a kezelés.

l. Korai (14 napos kiskutyáknál!), valamint ismételt féregtelenítés (nemcsak a kölyökállatoknál) megfelelő időben, valamint időközönként (felnőtt állatoknál negyedévente).

Az orsóférgek közül az egyik faj (Toxocara canis) lárvái a kölyökkutya szervezetébe az ellés után kb. 20 napig a tejjel (galaktogén úton) is bejuthatnak. Így ismételt (2-3 hét múlva) kezelés szükséges az újabb férgek kifejlődésének a megakadályozására. A szoptató anyaállatok a kölykeik nyalogatása során is fertőződhetnek, így tanácsos a szoptatás ideje alatt ezeket is kezelni.

2. Felnőtt állatok negyedévenkénti rendszeres féregtelenítése.

3. Az alomból kikerülő kölykök szőrzetének lemosása (talált, befogadott kiskutyák, kismacskák esetében különösen fontos), még mielőtt a gyerekek az állatokhoz nyúlnának.

4. A kutyák által ürített bélsár rendszeres eltávolítása (pl.: kennelekben), ill. ahol "történt a baleset"(pl. lakásban) a hely alapos felmosása, fertőtlenítése. Továbbá, ha már sétáltatják a kutyát és véletlenül a járda közepére pottyantott az állat, szintén megtörténjen a "bűnjel" eltávolítása.

5. A macskaalom naponkénti cseréje, a tálca fertőtlenítése.

6. Nem szabad adni nyersen, főleg sertés, nyúl, juh, kecske belsőséget (pl.: máj, lép stb.)

7. A kutyák távoltartása a játszóterektől és a parkok azon részétől, ahol gyerekek játszanak

8. Rendszeres (legalább félévente egyszer) állatorvosi ellenőrzésre (bélsárvizsgálatot kérni!) vinni az állatot, akkor is, ha a tulajdonos semmi rendellenességet nem talál a kutyája és a macskája egészségi állapotában.

9. Az alapvető higiéniai szabályok betartása, többek között rendszeres kézmosás az állatokkal való foglalkozás közben és utána.