Paraziták

 
Állatorvosi információs oldal
További információs oldalaink:
Előkészületben: veszettség, papagájkór
  

A kutyák és a macskák emberre veszélyes jelentősebb belső élősködői (endoparazitái)

Frissítve: 2005. 12. 01.

Írta: Dr. Fok Éva tudományos főmunkatárs, PhD, klinikus szakállatorvos
SZIE Állatorvos-tudományi Kar Parazitológiai és Állattani Tanszék


Veszélyes lehet-e az emberre az ún. "férges" kutya és macska?

A kutyáknak és macskáknak is, hasonlóan más élőlényekhez számos élősködő (parazita) faja van, ezek egy része, pl. a bolhák, kullancsok (külső élősködők, más néven ektoparaziták) az állatok bőrén, szőrzetén szabad szemmel is esetenként jól láthatók. Ezek elleni védekezés az utóbbi években már nemcsak a kutya- és macskatenyésztőknek természetes, hanem egyre gyakrabban az "egyszerű" kutyatartóknak is.

Léteznek olyan élősködők is, amelyek a kutya és a macska belső szerveiben, szöveteiben élnek (endoparaziták). Többnyire a fertőzöttség nem jár együtt látványos tünetekkel. A belső élősködők közül több faj kedvenceink emésztőcsatornájában éri el teljes kifejlettségét és így ezeknek az ivari termékei (petéi, lárvái, oocystái) a béltartalomba kerülnek, majd az állatok ürülékével (bélsárral) a környezetbe juthatnak. Sajnos vagy talán szerencsére, ezek a képletek csak mikroszkóppal láthatók, egyes fajoktól függően gyakran több ezres nagyságrendben ürülhetnek a fertőzött állatok bélsarával. A talajra jutott paraziták kint folytatják fejlődésüket és újabb állatok fertőződésére nyújthatnak lehetőséget. Több faj az emberre is veszélyes lehet, azaz zoonózist okozhat.

Ahhoz, hogy a megfelelő kezelés, akár megelőzési vagy gyógyítási célból megtörténjen, ismerni kellene az adott állatok fertőzöttségét. E célból tanácsos lenne legalább évente egyszer az állatok bélsarának parazitológiai laboratóriumi vizsgálattal való ellenőrzése is. A bélsárvizsgálat hozzásegíthet a célzott kezelés elvégzéséhez, vagy akár egy-egy állat vagy állatcsoport "látszólag ok nélküli" makacs hasmenése, nem megfelelő fejlődése hátterének a tisztázásához.

Ismerjük meg azokat a gyakori vagy/és zoonózist is okozó belső élősködőket, amelyek a kutyák és macskák bélcsatornájában előfordulhatnak!
 
Férgek okozta fertőzöttségek
Toxocarosis
 
Kutya

A kutya bélcsatornájában számos féregfaj (főként fonál- és galandféreg) válik kifejletté. A fonálférgek (Nematoda) törzsébe tartozó (6-8 cm-es) orsóféregfajok közül a magzati korban történő (prenatalis) fertőződés miatt a kutya Toxocara canis orsóférgének van nagyobb jelentősége. Ugyanis már az 1-2 hetes kutyákban előidézhetnek, akár idegrendszeri tünetekkel járó megbetegedést (toxocarosis).

A vemhesség korai időszakában vagy már előtte fertőződött nőstény kutyák (szukák) különféle szöveteiben tartózkodó "alvó" (hypobiotikus) lárvák a vemhesség (gestatio) során mozgásba lendülnek, vándorolni (migrálni) kezdenek. Több tényező játszhat szerepet a lárvák migrálásában, egyes kísérletek szerint egy hormon (prolaktin) stimuláló szerepe a legfontosabb.

Toxocara canis és Toxascaris leonina peték
Toxocara mystax pete és Isospora-oocysta

A Toxocara-lárvák többsége (>90%) már a vemhesség 42. napja körül a vérárammal a placentán átjut a magzati vérkeringésbe, majd később az anyaállat tejmirigyébe. Az ellés után legkorábban az első naptól az 5. hétig ürülhetnek a tejjel, így a szopás révén (galaktogen út) is fertőződhetnek a kutyakölykök. A kutya születése utáni néhány órában a lárvák, amelyek már a magzati korban a májba jutottak, a tüdőbe vándorolnak, majd a légcsőbe és végül a vékonybélbe jutnak, ahol ivaréretté válnak. Ennek köszönhető, hogy a 14 napos kölyökkutyákban kifejlett (adult) férgek vannak és már a születés utáni 16. naptól óriási számú pete ürülhet a bélsárral. Egy-egy nőstény féreg több tízezer petét termel naponta és ezeknek több mint 80 %-a a környezetben 20-25 C°-on 2,5-3 hét alatt fertőzővé válik. Így óriási lehet a környezet szennyezése és az ember fertőződésének a lehetősége is. Kevés ismeret van arról, hogy a vemhes szukák szöveteiben mennyi lárva lehet, valamint ezeknek hány százaléka mobilizálódhat a vemhesség alatt.

A fertőződött egyedeknél minden egyes vemhesség esetén a magzatok placentán keresztüli (transzplacentalis) fertőződése előfordulhat, még akkor is, ha a vemhességek között időben nem volt lehetőség ismételt fertőződésre (reinfekcióra). A kölykök bélcsatornájában nemcsak a születés után a májból tovább vándorló, hanem a szopás révén felvett lárvákból is ivarérett férgek fejlődnek.

 
Kártétel, tünetek kutyákban

A születés utáni 2-3 napon belül a tüdőből a légcsőbe migráló lárvák okozta tüdőgyulladás (pneumonia) következtében előfordulhat "kölyökhalál". A 2-3 hetes korú kutyáknál a vékonybélben tartózkodó érett férgek táplálékelvonás révén emésztési zavarokat okozhatnak. Továbbá ezek a bélben élő férgek mechanikusan, valamint a férgek által termelt toxikus anyagokkal is károsítanak.

Toxocara mystax fertőző peték
Kölyökkutya vékonybelében kifejlett orsóférgek (> 200)

Idegrendszeri tünetek is megfigyelhetők, ami elsősorban a kifejlett férgek okozta toxikus hatással magyarázható. Megfigyelések szerint 300-400 kifejlett féreg jelenléte a 3-5 hetes kölykök kimúlását is okozhatja. Tünetek között előfordulhat pl.: orrfolyás, porcelánfehér nyálkahártyák, híg, nyálkás bélsár, hasmenés, esetenként a bélsárban, a hányadékban férgek, izomgyengeség, bizonytalan mozgás stb.

A placentán keresztüli fertőződést figyelembe véve gyakorlatilag az összes kutyakölyköt fertőzöttnek kell tekintenünk. A legfontosabb méhen keresztüli, valamint a galaktogén úton kívül a kölykök esetében még a fertőzőképes (harmadik stádiumú lárvát, azaz L3-at tartalmazó) petékkel való fertőződés is lehetséges. Az élet első hónapjában felvett petékből a lárvák a kutya vékonybelében kikelnek és a nyirok-vérárammal a májba, valamint a tüdőbe, onnan a légcsövön és a garaton keresztül visszakerülnek a bélbe, ahol legkorábban a fertőződéstől számított 28. napra válnak ivaréretté. Idősebb (kb. 4 hónapos) kortól a lárvák többsége a tüdőből a nagyvérkörön keresztül test szerte szétszóródnak, vándorolnak, majd különféle szervekben, szövetekben megtelepednek. A vivő-(paratenikus) gazdák (pl. egér) elfogyasztása révén történő fertőződés inkább idősebb állatokban fordulhat elő. Ilyenkor a vivőgazdák szöveteiből kiszabadult lárvák a bélben közvetlenül fejlődnek kifejlett féreggé, így a petéknek a bélsárral történő ürülésének a kezdete lerövidül 19 napra.

Vivőgazda szöveteiben migráló Toxocara canis lárva (L3)
 
 
Macska

A macska orsóférgessége bizonyos szempontból más, mint ami a kutyáknál tapasztalható. Ennek elsősorban az oka az, hogy a kölyökmacskáknál a Toxocara mystaxszal való fertőződés elsődlegesen szopás révén (galaktogen) történik. A macskakölykök már idősebbek, amikor a férgek kifejlődnek a vékonybélben (adult féreg a születés után legkorábban a 3. héttől, peteürítés kb. 47-56. naptól), így a kutyáknál leírt súlyos tünetek csak ritkán fordulnak elő, valamint a macskák a Toxocara-fertőzöttséget aránylag jól tűrik (reziliencia).

  
Kártétel, tünetek macskákban

Jellemző a kissé lelógó, feszes has, durva szőrzet. A gyakori hasmenéshez társulhat folyadékveszteség, súlyosabb fertőzöttségnél előfordulhat remegés, bizonytalan mozgás. A tejjel (idősebb macskákban a vivőgazda pl. rágcsáló elfogyasztásával) felvett lárvák a gyomor nyálkahártyájában való vándorlás után a lumenbe visszatérve a vékonybélben válnak ivarérett féreggé.

A környezetből felvett fertőzőképes petékből kikelő lárvák a felnőtt macskák esetében is folytatnak vándorlást a szövetekben. A kutya Toxocara-férgével ellentétben, a petével való fertőződés után a kikelt lárva útja, azaz a máj -> tüdő -> légcső -> bélcső irányába sokkal gyakoribb idősebb macskákban, mint a kölykökben. Nagyon fontos eltérés még, hogy a macska Toxocara-fajának a lárvái a szoptatás (laktáció) egész ideje alatt ürülhetnek a tejjel. A szoptató macskák a kölykeik nyalogatásával (szőrzetre tapadt fertőzőképes petékkel), illetve azok friss bélsarának (negyedik-ötödik stádiumú lárvákkal) elfogyasztásával is fertőződhetnek és így az anyamacskák, a szukákhoz hasonlóan peteürítőkké válhatnak. A macska Toxocara-faja is fertőzheti az embert.

 
Közegészségügyi (zoonózis) veszély
 

A kutyák és a macskák ürülékével kijutó bizonyos parazita fejlődési alakok egy része veszélyes lehet az emberre is. Ezek közül a gyakoribb orsóféregfajok közül a Toxocara-fajok szájon át bejutó fertőzőképes petéiből a az ember vékonybélben kikelnek a lárvák, és ugyanúgy vándorolnak, mint az idősebb kutyákban.

Leginkább a gyerekek vannak kitéve a fertőződés veszélyének, hiszen a kutyával érintkezve kevésbé ügyelnek a személyi higiéniára. Továbbá az 1-6 éves korú gyermekek 10-30 %-ánál tapasztalható a nem élelmiszerként szolgáló anyagok időnkénti szájbavétele, ill. elfogyasztása pl. föld-, homok-(játszótéri homokozók!!), fű-evés. Az előzőleg említett vándorlás (larva migrans visceralis) során a lárvák a vérárammal különféle szervekbe jutnak. A lárváknak nagy az affinitásuk az idegszövethez, ezért ezeknek nagy hányada juthat az agyvelőbe, de esetenként a szembe is. Súlyos tüneteket okozhatnak, elsősorban nagyobb mennyiségű fertőzőképes peték felvétele után.

Galandférgesség
 

Szintén a kutya vékonybelében élősködő, lapos, néhány mm széles, esetenként 1-2 méter hosszú, ízekből álló galandférgek egyik faja is komoly közegészségügyi jelentőségű. A galandférgek fejlődéséhez a kutyán (mint végleges gazdán) kívül, féregfajoktól függően különféle (a parazita fertőző lárvájának kifejlődéséhez nélkülözhetetlen) köztigazdákra van szükség. A legjelentősebb galandféreg állat-és közegészségügyi szempontból a kutya, kisméretű (2,5-6 mm-es), ún. háromtagú férge, az Echinococcus granulosus. Ez egyrészt a fertőzött köztigazdák (hazánkban főleg a sertés) belső szerveinek vágóhídi kobzásából adódó gazdasági kár, másrészt a féregrészeket (ízeket), petéket ürítő kutyával kontaktusba kerülő ember májában, tüdejében esetleg kialakuló hólyagférgek (hydatid tömlők) miatt fontos parazita. Hazánkban a kutyák nyersen adott (ún. hydatid tömlőt tartalmazó), elsősorban sertésmáj elfogyasztásával fertőződhetnek.

A galandférgek közül talán a leggyakoribb faj az ún. "uborkamagképű" (Dipylidium caninum), hiszen ennek fejlődéséhez szükséges köztigazda bolhák igen gyakoriak, csaknem "természetes társai" a kutyáknak (macskáknak is!). A kutya bélsarával a külvilágra jutó, petéket tartalmazó féregízeket (ezek esetenként aktívan a végbél környékére is kivándorolnak, viszketést okozva = "szánkázik" a kutya) a bolhalárvák felveszik és bennük alakul ki a galandféreg fertőző lárvája. A kutyák bolhászkodás közben a szétrágott bolha lenyelésével fertőződnek. Az ember úgy fertőződhet, hogy a kutya simogatása közben a szőrzeten lévő, szétrágott, fertőzött bolhák maradványai a kézre (kézmosás elmulasztása!), onnan a szájba kerülhet. Elsősorban gyermekekben megtelepedve gyomor-bél panaszokat, toxikus termékek felszívódása következtében általában enyhébb idegrendszeri tüneteket okozhat ez a galandféreg.

Szúnyogok terjesztette férgek
 
Dirofilariosis
 

A kutyák (és macskák) bőr-dirofilariosisa Európa déli területein és a volt Szovjetunió területén gyakori. Magyarországon már csaknem tíz éve van ismeretünk arról, hogy előfordul ez a féregfertőzöttség. Emberekben ez a fonálféreg különböző nagyságú granulomákban, a test különböző pontjain, többek között a szemben is előfordulhat. Hazai, ismertté vált humán esetek száma is növekedik. A Dirofilaria repens kutyákban ugyan ritkábban nyilvánul meg látványos tünetekben, de az egyre gyakoribb hazai esetek a zoonózis veszély miatt e parazita jelentőségét fokozzák!

 

Szívférgek (Dirofilaria immitis) kutya szívében - (Foto: Pfizer)

Az 1980-as évektől kezdődően, és különösen az utóbbi években mind gyakrabban számolnak be a Dirofilaria immitis okozta a szívférgesség (immitis dirofilariosis) behurcolásáról a hűvösebb és szárazabb éghajlatú közép- és észak-európai országokba. Európában Olaszországot és elsősorban a Pó folyó völgyét tekintik a leginkább fertőzöttnek. Az utóbbi 20 évben ez a parazita már olyan területeken is megtelepedett, ahol korábban nem fordult elő. A hazánkkal közvetlenül vagy közvetve szomszédos országok közül egyes felmérések szerint Szlovéniában és Bulgáriában a kutyákban 2-17%-os a fertőzöttség, míg Romániában ez az arány 65%-os.

A szívféreg magyarországi, helyben keletkezett (autochton) megállapításáról nincsenek adatok, viszont már 1982-ben írtak először arról, hogy külföldről vásárolt beagle kutyákban kórboncolás során megállapították a fertőzöttséget. Azóta is fordulnak elő szórványosan minden évben behurcolt klinikai esetek.
A napjainkban sokat emlegetett globális felmelegedés, amely a vektoroknak kedvez, világszerte hozzájárulhat a betegség utóbbi években megfigyelt terjedéséhez. Továbbá a kutyákkal való különféle országokba való utazgatás, a turizmus ugrásszerű növekedése és esetenként a fertőzöttség fel nem ismerése is elősegítheti az újabb helyeken való megjelenését.


Az említett Dirofilaria-fajok a házi és vadon élő kutyafélékben (canidákban) és macskafélékben (felidákban), mint végleges gazdákban (ahol kifejletté válik a parazita) élősködnek. Számos más emlősállat és az ember (zoonózis) is, mint alkalmi (akcidentális) gazda fertőződhet, de ezekben a parazita fejlődése nem teljes!
A szívférgesség jelentősége a kutyában lényegesen nagyobb, mint a macskában. A macskában a szívférgesség ritkább, bennük kevesebb féreg marad meg, és a kutyákhoz képest rövidebb ideig. Ezért az esetleges kardiológiai tünetek is enyhébbek, viszont olykor súlyos idegrendszeri szövődmények állhatnak elő. Ha már a férgek a szívben vannak, a gyógykezelési kilátások nagyon rosszak, hiszen a specifikus parazita elleni szer hatására elpusztuló férgek is okozhatják a kutya halálát. Ezért, különösen súlyos fertőzöttség esetén "graduális", azaz fokozatos terápiát kell alkalmaznia az állatorvosnak. Tehát inkább a megelőzésen van a hangsúly.

A megelőzésre (prevencióra) Európában, így hazánkban is rendelkezésre állnak készítmények, egyrészt a férgek ellen, másrészt a szúnyogok ellen.

A különféle célból tartott kutyák száma Magyarországon is jelentős, így feltételezhetően nagymértékű a környezet szennyezettsége az állatok ürülékével kijutó élősködők miatt. Felmérő vizsgálatok is bizonyítják, hogy hazánkban számottevő állategészségügyi és közegészségügyi jelentősége lehet a kutyák (és macskák) belső élősködőinek. A kedvtelésből tartott hazai macskák számáról nincsenek adatok, de feltételezhető, hogy megközelítheti a kutyák létszámát, és jelentős a kóbor macskák száma is. A macskák között igen nagy a száma azoknak, amelyek a ház körül élnek, vagy ún. "kijáró" állatok, így a különféle belső élősködőkkel fertőzöttek ürülékével (bélsarával) kijutó paraziták szintén fontos szerepet játszanak a környezet szennyezésében.

 

Egysejtű okozta fertőzöttség
 
Toxoplasmosis
 

A macskák által terjesztett paraziták közül talán a legismertebb vagy másképpen a "leghírhettebb", egy nagyon pici (kb. 10x12 µm) egysejtű, a toxoplasmosist okozó Toxoplasma gondii. Számos jogos félelem és téves információ van a köztudatban ezzel, a szintén zoonózist okozó parazitával kapcsolatban.
A fejlődése igen bonyolult, továbbá a macska és az ember fertőződése is több módon lehetséges. Az ember és az állatok toxoplasmás fertőzöttsége, főleg a szerológiai felmérések adatai alapján, nagyon gyakorinak mondható. A klinikai tünetekben megnyilvánuló fertőzöttség azonban ritkábban fordul elő.

A macska (végleges és köztigazda egyúttal) fertőződése a bélsárral a környezetbe ürülő oocystával és cystát tartalmazó nyers hússal (gyakran az egér, mint köztigazda elfogyasztásával) történhet. /Végleges gazdában teljes kifejlettségét éri el a parazita/. A macskák életükben rendszerint csak egyszer fertőződnek (80 %-uk immúnissá válik az újrafertőződéssel szemben), az oocysták ürítése csak 1-2 hétig tart, de egy macska naponta akár 10 millió oocystát is a környezetbe juttathat a bélsarával és ezek ott hosszú ideig megtarthatják fertőzőképességüket. Ha a macska egyidejűleg más parazitával (pl. Isospora felis-szel) is fertőzött, vagy egyéb betegségben (pl. macskaleukózis) szenved vagy kortikoszteroidot kap, újabb fertőződés nélkül is folytatódhat az oocystaürítés.
A toxoplasmák a melegvérű szervezetek maggal bíró, majdnem minden sejtjében szaporodhatnak, és a szövetek gyulladásos-elhalásos elváltozását okozhatják. A macskák esetében ritkán jelentkeznek tünetek (pl.: láz, dyspnoe, icterus, uveitis, retinochorioditis, izmok hyperaesthesiája, és a központi idegrendszer bántalmazottsága), illetve halálos (fatális) kimenetelű betegség.

 
Veszélyes-e a terhes nőre a lakásban tartott macska a toxoplasmosis miatt?
 

A klinikus állatorvos gyakran kerül abba a helyzetbe, hogy a macskatartót, aki esetleg terhes kismama, megfelelően tájékoztatnia kell arról, hogy veszélyt jelent-e állatának a tartása az anyára, illetve magzatára.
Az ember fertőződésére több lehetőség van: cystákat tartalmazó nyers hússal (konyhai előkészítése során, pl.: "fasírt", tatár beefsteak készítése közbeni kóstolgatás stb), valamint az oocystával szennyezett talajjal (kerti munka, mosatlan zöldség és gyümölcs elfogyasztása), és esetleg nem ápolt szőrzetű (szőrre tapadt oocysták) macska simogatása révén.

Ha az állat gazdája betartja a higiénikus állattartás szabályait és az állatát megfelelően ápolja, akkor a fertőzési kockázat minimálisra csökken. Fontos ügyelni arra, hogy a macska nyers hússal való etetését is kerüljék. Továbbá ilyen helyzetben indokolt lehet (főként, ha fiatal a macska) a bélsárvizsgálat elvégzése azért, hogy megállapítsuk nincs-e Toxoplasma-oocysta ürítés, valamint egyéb parazitás (pl.: Toxocara) fertőzöttség. Hazánkban van már lehetőség macskák esetében szerológiai vizsgálat elvégzésére is, azonban erre akkor van szükség, ha a tünetek alapján gyanú van arra, hogy az állat betegségének hátterében toxoplasmosis lehet.

 
Védekezés
 

A kutyák és a macskák különféle belső élősködői elleni kezelésre vannak megfelelő hatóanyagokat tartalmazó állatgyógyszerek (antiparazitikumok), amelyek rendszeres alkalmazásával nemcsak a fertőzöttségét csökkenthetjük, hanem ez lehetőséget teremthet az ember fertőződésének a megelőzésére. Természetesen ezek, az állatok részére adható készítmények nem alkalmasak a fertőződött ember kezelésére. Sajnos az említett fajok fejlődési alakjaival fertőződött emberek kezelése rendkívül nehéz, gyakran kilátástalan. Ennek az is az oka, hogy az emberben ezek a férgek, egysejtűek elsősorban a különféle szövetekben tartózkodnak, vándorolnak, így a gyógyszerek nehezen érik el ezeket a fejlődési alakokat.

A hangsúly az állatok rendszeres kezelésén van!!

Az adott parazita ellen a megfelelő szer kiválasztása, ill. ajánlása, valamint a szakszerű alkalmazáshoz a tanácsadás az állatorvos feladata, de a megfelelő eredmény eléréséhez az állattartó aktív és megbízható együttműködésére van szükség, hiszen gyakran az állat otthoni környezetében történik a kezelés.

 
A közegészségügyi veszélyt is csökkentő fontos ajánlások a kutya- és macskatartók számára a belső élősködők elleni védekezéssel kapcsolatban
 

l. Korai (14 napos kiskutyáknál!), valamint ismételt féregtelenítés (nemcsak a kölyökállatoknál) megfelelő időben, valamint időközönként (felnőtt állatoknál negyedévente).

Az orsóférgek közül az egyik faj (Toxocara canis) lárvái a kölyökkutya szervezetébe az ellés után kb. 20 napig a tejjel (galaktogén úton) is bejuthatnak. Így ismételt (2-3 hét múlva) kezelés szükséges az újabb férgek kifejlődésének a megakadályozására. A szoptató anyaállatok a kölykeik nyalogatása során is fertőződhetnek, így tanácsos a szoptatás ideje alatt ezeket is kezelni.

2. Felnőtt állatok negyedévenkénti rendszeres féregtelenítése.

3. Az alomból kikerülő kölykök szőrzetének lemosása (talált, befogadott kiskutyák, kismacskák esetében különösen fontos), még mielőtt a gyerekek az állatokhoz nyúlnának.

4. A kutyák által ürített bélsár rendszeres eltávolítása (pl.: kennelekben), ill. ahol "történt a baleset"(pl. lakásban) a hely alapos felmosása, fertőtlenítése. Továbbá, ha már sétáltatják a kutyát és véletlenül a járda közepére pottyantott az állat, szintén megtörténjen a "bűnjel" eltávolítása.

5. A macskaalom naponkénti cseréje, a tálca fertőtlenítése.

6. Nem szabad adni nyersen, főleg sertés, nyúl, juh, kecske belsőséget (pl.: máj, lép stb.)

7. A kutyák távoltartása a játszóterektől és a parkok azon részétől, ahol gyerekek játszanak

8. Rendszeres (legalább félévente egyszer) állatorvosi ellenőrzésre (bélsárvizsgálatot kérni!) vinni az állatot, akkor is, ha a tulajdonos semmi rendellenességet nem talál a kutyája és a macskája egészségi állapotában.

9. Az alapvető higiéniai szabályok betartása, többek között rendszeres kézmosás az állatokkal való foglalkozás közben és utána.

 
A témával foglalkozó fontosabb hazai weboldalak

Parazitológiai Osztály

 
 

 


    
© bpallatorvos.hu
Köszönjük a Pfizer Kft. Állategészségügyi Divízió által rendelkezésünkre bocsátott, a Pfizer Állatorvosi klinikai parazitológiai atlaszából származó grafikákat, és fotót.
    
Az oldalt szerkesztette és gondozza: Dr. Kerekes Bálint Veterinary of Blue Cross Kft.    

 

eXTReMe Tracker